Annyira nehéz megfelelni. Másoknak: barátoknak, családnak, iskolában, munkahelyen, fiúknak, lányoknak…de leginkább önmagunknak. Másokkal megbirkózom. Simán megugrom azokat az akadályokat. Na jó, ha nem is simán, de 10-ből 8-szor tutira. Magamnak megfelelni? Na ez az igazán nehéz feladat… Először is, el kell döntenem, hogy milyen mércét állítok magam elé. Külsőre nincs gond, ott kapom a visszajelzést a tükörtől. Szóval, ha nem tetszik a kép, akkor fogok egy másik ruhát, másik oldalra dobom a hajam, szedek le a szemceruzából stb stb… Azonban a többi dolog már nem ilyen egyszerű. Párkapcsolati mérce, munkahelyi mérce, sikermérce.
A két utóbbi kategóriát nehéz elválasztani egymástól, nem is teszem. Maximalista vagyok. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy ha kiadok valamit a kezemből, akkor rettegek attól, hogy nem tökéletes. Nem érem be a harmadik hellyel. A legjobb akarok lenni. És még ha az is vagyok, akkor sem hiszem el. Akkor is kétségeim vannak, hogy talán mégsem, hogy nem, kizárt, hogy az én vagyok, hogy ez nekem jár. Nem is tudom, mit akarok magamtól?! Persze, tudom, csak hinnem kéne magamban.
Párkapcsolat… Vicces ezt mondani, főleg, hogy az perpillanat nincs az életemben. Igen, így könnyű mércét állítani, hogy milyet szeretnék… Nem is tudom… A PÁR-t én teljesen komolyan veszem. Vagyis olyan kapcsolatot szeretnék, ahol PÁR-ban vagyunk, ami számomra azt jelenti, hogy egyenrangúak vagyunk. Utálom azt, ahol a férfi alá van rendelve a nő. Egy barátnőm jut erről eszembe, aki, mióta együtt van a pasijával, azóta teljesen behódolt neki. És nem azért, mert saját döntése, hanem azért, mert a pasas ezt akarja, ezt várja el tőle. Felháborító… Persze, a kapcsolatokban kell áldozatot hozni egymásért. De mindkét részről.
Másik tényező, hogy szükségem van arra, hogy felnézzek a partneremre. Ha nem tudok rá felnézni, el sem kell kezdeni a kapcsolatot, mert úgyis tudom, mi lesz a vége… Sajnos van már ilyenben tapasztalatom, és tudom, hogy nem lehet hosszútávon sikeresen működtetni egy olyan kapcsolatot, ahol az egyik alsóbbrendűnek érzi magát a másiknál. Főként nem, ha a férfi érzi ezt…

Tehát nehéz kérdés ez a megfelelés. De úgy érzem, hogy csak akkor tudunk megfelelni minden téren, ha tiszta elképzeléseink vannak, hogy milyennek kell lennünk nekünk vagy épp a kapcsolatainknak. Le kell ülni csendben vagy zaj mellett, és tisztázni kell magunkban, hogy mit is akarunk. Enélkül nem fog menni…