A legutóbbi, tegnapi gondolataim tovább futottak a fejemben… És kiindulva belőle, azon gondolkodom, hogy vajon miért megyünk bele felesleges játszmákba? Ha valaki első pillanatban sem szimpatikus, vagy már akkor is érezzük/tudjuk, hogy később sem fog érdekelni, akkor vajon miért megyünk bele bármilyen szinten is?

Adott esetre levetítve, az én magyarázatom az, hogy egy csalódás után már egy kis sikerélményt akartam. Azért adtam esélyt annak a fiúnak, mert meg akartam próbálni. Tudni akartam, hogy vajon lehet-e folytatás belőle.
Bár megvannak a szilárd elveim, a konkrét elképzelésem, hogy milyen pasit, sőt, milyen kapcsolatot szeretnék, aznap este úgy voltam vele, hogy miért ne próbáljam meg, miért ne nézzem meg, hogy lehet-e ebből valami…
Igen, lejjebb adtam a követelményrendszeremből. Ugyanakkor, mivel sikertelenül végződött, hiszen nem lett belőle semmi, egy üzenetnek veszem: hogy nem szabad lejjebb adni az igényeinket! Nem szabad kompromisszumot kötni, nem szabad megalkudni!

De mi a magyarázat a másik oldalról, a fiú oldaláról? Nos ezt nem tudom… Csak a kérdéseken tudok elmerengeni… Nevezetesen azon, hogy miért kell felesleges köröket futni, ha előre tudom, hogy úgysem akarok semmit? Nos…nem tudom! Nehéz szerintem magyarázatot találni… Bizonyára úgy gondolta a srác, hogy elvárom, hogy egy közös buli után elkérje a számom. Pedig NEM!
Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem egyáltalán nem követelmény az, hogy ha megismerünk valakit, elkérjék a számunkat. Sőt, akkor tesz szerintem jót, ha csak úgy simán vége az estének, és ő jobbra megy, én pedig balra… Mert akkor le van zárva! Hiszen nyilván már előre tudta, abban a pillanatban is, hogy a folytatásról beszélt, hogy nem lesz. Felesleges energiapazarlás az ellenkezőjét állítani! 🙂