Egy-két pofon után sokkal nehezebb már megbízni, bizalmat szavazni az embereknek. Főleg párkapcsolatok terén… Addig azonban, amíg nem csalódunk végérvényesen a választottunkban, képesek vagyunk újra és újra ugyanazokat a hibákat elkövetni, ugyanazon az úton járni.

 

Nehéz kérdés ez a bizalom-dolog… Melyik jobb: bezárkózni és nehezen megbízni másokban, vagy könnyen kiadni magunkat? Mindkettő veszélyeket rejt… Nyilván, ha bezárkózunk, akkor nem fogunk sérülni. Legalábbis nem úgy, hogy mások bántanak. Viszont a korábbi sérelmeink ugyanúgy gyötörni fognak minket. És vajon ez jobb, mintha megbízunk másokban, és esetlegesen, néha-néha rosszat is kapunk tőlük? Szerintem nem jobb! Azért nem jobb, mert, ha az első utat járjuk, akkor megrekedünk a múltban, illetve nem várhatunk jót. A második esetben, bár néha megbánthatnak minket, de van esély arra, hogy a rossz után jó fog következni.

Persze van olyan, hogy rossz döntéseket hozunk, és folyamatosan csak csalódunk… Ilyenkor sok-sok erő kell ahhoz, hogy képesek legyünk bevallani, hogy rossz úton járunk, és változtatni akarunk rajta. Ez a legnehezebb szerintem: nem a változtatás, hanem a beismerés. Ugyanis, amikor már bevallottuk magunknak, hogy valamit rosszul csinálunk, akkor már a lépések megtétele sokkal könnyebb.

Azonban senki nem mondta, hogy egyszerű az élet. Mindenért meg kell dolgozni! Én saját részről úgy gondolom, hogy inkább legyen fél évig, vagy akár tovább is több negatívum a magánéletemben…de legalább legyen mit várni! Várhassam azt, hogy változni fog a helyzet, és a rossz után jön a jó is… Mert ahogy a hullámvasúton is, úgy az életben is: egyszer lenn, egyszer fenn! 😉