Keresünk…folyton csak keresünk! Mindig mást keresünk: amíg gyerekek vagyunk, játékokat, vidámságot. Aztán ahogy növünk, a határainkat feszegetjük, vagy ha úgy tetszik: keressük, hol a határ. Keressünk a szüleinkkel: meddig képesek tolerálni a kamasz hülyeségeinket. Keressük az iskolában. Keressük a barátainkkal. Aztán elkezdjük keresni az első szerelmet. Mert azt látjuk a nagyobbaktól, hogy szerelmesnek lenni mennyire […] Tovább

Nehéz néha különbséget tenni aközött, hogy valami ténylegesen olyan, amilyennek gondoljuk, vagy épp hogy csak gondoljuk/szeretnénk, ha olyan lenne… Ez a legnehezebb: felismerni azt, amikor már csak álomvilágban élünk, és csak ragaszkodunk hozzá a vágyainkhoz. De egyáltalán honnan lehet felismerni? Milyen az, ha szerelmes vagyok, azt hiszem, hogy ez kölcsönös, de kívülről azt látják, hogy […] Tovább