Egy kedves ismerősöm kapcsolata – külső szemmel – sem a legjobb. Feltettem neki a kérdést, hogy ha ennyire hisztis, akaratos, elviselhetetlen (ezek az ő szavai) a párja, akkor miért nem szakít vele? A válasz: három éve egy párt alkotnak, megismerte őt, megszokta. Nem akar egy új embert megismerni, megszokni… Hovatovább, az új párnak is ugyanúgy lennének stiklijei, hiszen senki nem tökéletes, a másik kapcsolat sem lenne jobb. Neki pedig nincs kedve új játszmákhoz, álszenteskedéshez. Ha nagyon elviselhetetlen lesz, persze akkor szakít, de addig minek?

Nem tudom, egyetértek-e vele. Nekem is az a véleményem, hogy gyakran túl hirtelen lépnek ki az egyik kapcsolatból és be egy másik kapcsolatba az emberek. Igazából becsülendőnek is tartom azt, ha valaki kitart a párja mellett, és nem adja fel könnyen.
Bár úgy gondolom, hogy az adott esetben ez azért van, mert nem találkozott az említett fiú egy olyan lánnyal, aki jobban elcsavarta volna a fejét, mint a mostani párja. És bármilyen szörnyű is ezt kimondani, de ha egy kapcsolat nem tökéletes, akkor úgyis lesz egy olyan “másik”, aki miatt véget fog érni ez a viszony… Csak idő kérdése, hogy ez mikor következik be…
Persze ez nem ilyen egyszerű, minden kapcsolatnál más és más a szituáció, tehát általánosítani sem lehet…